Hírek

„Eddz ésszel, versenyezz szívvel!” – interjú Lazar Zlatic edzővel az idei szezonról

Ki ne vágyna egy Maseratira?! Ki ne vágyna egy olimpiai aranyéremre?! Van, akinek összejött a Maserati a szezon végére, az olimpiai aranyról egyelőre csak álmodoznak a fiatal Iron-úszók, de mint Lazar edzőtől tudjuk, az úszás egy maraton és a kulcsszó a türelem.

  • Ez volt a tavaly alapított Iron Swim első idénye, mint az utánpótlásért felelős edző, hogy látod ezt az idényt?

Sokkal jobb volt, mint az előző. Az edzők közötti kommunikáció jobb volt, mint a tavalyi évben (a régi klubban), és jövőre, valamint a további években még jobb lesz. Sok tanulnivalónk van, sok tekintetben kell fejlődnünk, de a csoportok már sokkal szervezettebbek. Minden változással együtt, elmondhatom, hogy ez volt eddig a legjobb szezonvége. És nem csak az eredményekről beszélek, hanem a szellemiségről, a csapatszellemről és a munkamorálról. Persze lehet még ennél is jobb, dolgozunk rajta. A gyerekek sokat fejlődtek az elmúlt évben, és úgy gondolom, ez csak a kezdet, egy bemelegítésféle a következő évekre.

  • Nézzük a célokat, amiket kitűztél, és azt, hogy mi valósult meg belőlük!

A tavalyi szezonban az volt a célom, hogy a lehető legtöbb gyerek eljusson a korosztályos OB-ra. Az idén legalább egy döntőst akartam. Ez a cél nem kicsi, hanem reális, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, tudván, hogy más klubok hogy dolgoznak. Ebben a korosztályban az általam meghatározott cél teljesen helyénvaló. Lesznek még nagyobbak is, és én is egyre többet fogok követelni a következő idényekben. De most a lépésről-lépésre haladás a helyes döntés. Nézzük az idei eredményeket, Durkó Máriával kezdődött a Serdülő OB-n 100 pillangón, majd Balogh Hannával folytatódott a Cápa OB-n, 4 döntőt úszott, két érmet szerzett, egy ezüstöt 100 háton és egy bronzot 200 háton, nagyszerű volt. Végül a Gyermek OB-val zárult a szezon, ahol az első nap Szentmihályi Ábel majdnem döntőt úszott, kilencedik lett, ahogy Kóka Hanna is, aki a tizedik időt érte el szintén 100 mellen. Kóka aztán javított, mert a harmadik nap először negyedik idővel bekerült a döntőbe 200 mellen, majd ott harmadik lett. Nagyon szép meglepetés volt.

  • És a hangod is visszajött…

Igen, a nagy szurkolásban elment. De nem csak Hannának szurkoltam, hanem Ricsinek (Juhász-Dóra Richárd, aki két bronzot is nyert, de már a juniorokkal edz), valamint a váltóknak, mert a váltók remekül szerepeltek a Gyermek OB-n, és összességében elmondható, hogy minden gyerek jól teljesített. Természetesen nem minden verseny volt olyan jó, mint amilyen lehetett volna, de ez is része a folyamatnak. Nem hiszem, hogy valaha is lesz 100 %-os verseny, egyeseknek jól sikerül, míg mások tanulhatnak belőle.

  • Ha csak a számokat, az eredményeket és érmeket nézzük, mások mondhatják, hogy korosztályos szinten nem vagyunk a legjobbak között, de az Ironban egészen más filozófia szerint dolgoztok. Mi a lényeg?

Való igaz, hogy nem vagyunk annyira erősek utánpótlás szinten, mi nem hajtjuk őket, hogy legyenek elsők, másodikok, hogy ússzanak sokat ebben a korban, ha így lenne, valószínűleg hamar kiégnének. Mi azt szeretnénk, ha élveznék az úszást, ha beleszeretnének, és az évek során majd egyre jobbak és jobbak legyenek, az idén jobbak, mint tavaly, majd jövőre jobbak, mint az idén. Folyamatosan jobbak lesznek, és egyre feljebb lépnek az éremtáblázaton is. Úgy érzem, szép jövő áll előttük ebben a klubban.

  • Mi volt a legnagyobb különbség a szezon eleje és vége között?

A legnagyobb különbség szerintem az, hogy a gyerekek mentálisan érettebbek lettek. Értik, mit kell tenniük és hogy kell azt végrehajtaniuk. Egyre önállóbbak lesznek, egyedül is meg tudnak oldani dolgokat. Szintén különbség, hogy sokkal előrébb állnak a ranglistán, mint tavaly. Szerintem jó az is, hogy sokkal jobban megismerték egymást.

  • Ez persze lehet előny és hátrány is a munka szempontjából…

Igen, vannak párok is a csapatban, ez az élet része. Összességében nézve sokkal jobban együtt van a csapat, szurkolnak egymásnak, ahogy láttuk az országos bajnokságokon is. Ők gyerekek, élvezniük kell mindent, amit csinálnak. Az én értékelésem szerint sokkal jobbak, mint tavaly voltak, és hiszem, hogy jövőre még jobbak lesznek.

  • Mit gondolsz, mi volt a legfontosabb lecke, amit tanultak az idei szezonban?

A türelem. Hogy semmi sem történik egyik napról a másikra. Hogy az úszás egy maraton, és lesznek hullámvölgyek. Megtanulták, hogy kezeljék ezeket a periódusokat. Úgy érzem, értik, hogy amikor nem megy jól a versenyzés, az miért történik. Én is segítek nekik, hogy legközelebb mit lehetne jobban csinálni, mit lehet ebből tanulni. A gyerekek többsége érti, miben lehet fejlődni és ezért mit kell tenni. Azt is, hogy a klubunk mottója, a kemény munka kifizetődik, maximálisan igaz. Ahogy dolgoznak az edzésen, és amilyen szinten teszik mindezt, úgy fognak teljesíteni a versenyeken. Ha itt beleteszik a munkát, akkor majd bele tudják tenni a szívüket is. Sokszor mondom nekik, hogy eddz ésszel, versenyezz szívvel. Az edzéseken gondolkozniuk kell, mit csinálnak, hogy csinálják, mik a céljaik. Amikor jön a verseny, akkor viszont élvezzék, és hagyják ott a szívüket a vízben.

  • A gyerekeknek most lesz egy teljes hónapjuk pihenni, nyaralni, miközben Te még készülsz a saját országos bajnokságodra Szerbiában. Edzőként azért mit tanácsolsz nekik a következő hónapra?

Hogy élvezzék a nyári szünetet, legyenek minél aktívabbak, töltsenek sok időt a szabadban, találkozzanak a barátaikkal, utazzanak, és ne gondoljanak az úszásra, mert mentálisan is pihenni kell. Élvezzék a nyarat, és amikor közeledik az új szezon, kezdjenek el gondolkodni azon, mik a céljaik. A célok legyenek mérhetők és reálisak. És a szezon kezdetén szeretném majd hallani a jövő évi terveiket, hogy aztán együtt tudjunk majd dolgozni a megvalósításukon.