Híreink

Tokió felé félúton – Petrov Árpád beszél a Katinkával szerzett első vb-aranyakról, de valahogy mindig bekúszik az olimpia is

Hosszú vagy rövid volt ez az év?

Hú, ez jó kérdés! Az biztos, hogy eszméletlenül tartalmas volt. A sok-sok történés miatt hosszabbnak tűnt, ugyanakkor mégis olyan, mintha csak tegnap kezdtük volna a közös munkát.

Egy éve hasonló esztendőben reménykedtél?

Azt gondoltam, a legideálisabb esetben történhet meg, hogy így telik.

Valamikor ősszel egy interjúban azt mondtad: „Én tudom képviselni azt a közeget, azokat az embereket, akiket ő inspirál.” Mennyire tudsz még mindig kívülálló, külső szem lenni?

A napi munkában az a legfőbb feladatom, hogy neki mutassak egy tükröt, és az észrevételeimet összevessük az ő érzéseivel, kell a visszacsatolás, a vonalvezető, hogy merre megyünk, videókat csinálunk, azokat elemezzük, számolom a tempót, ez az edző feladata, ez nem változott. Persze én is „bevonódtam” a hatása alá, de ez egy mellérendelt szituáció, nem edzőpartnerek vagyunk, edző és úszó kapcsolat van közöttünk.

A versenyszámai előtt azért te is úgy izgulsz, mint te ugranál vízbe…

Még jobban izgulok, hiszen onnantól kezdve, hogy elindul a Call Room-ba, már kikerülnek a dolgok a kezemből, ezért is olyan feszült ez az utolsó pár perc. De ez nem fog változni az idővel, sőt, ha változna, az szerintem rossz jel lenne, mert azt jelentené, hogy nem érdekel.

Azt is nyilatkoztad, hogy: „Mi 100 hetes programban gondolkozunk, minden más csak egy állomás.” A vb-t, mint állomást, hogyan összegeznéd, érdemes volt leszállni arról a bizonyos vonatról, vagy inkább repülőről és körbenézni kicsit?

Mindenképpen jó volt felmérni, hogy állunk, bár elég bizonyossággal tudtuk, mi lesz, mármint időeredményekben. De láttuk az ellenfeleket, megnéztük, hogy tudnak teljesíteni az első vagy az utolsó napon, megnéztük azt is, mi történik Katinkával egy 8 napos kemény versenyterhelés során, és ezek nagyon fontos tapasztalatok az olimpiára.

Nézzük a részleteket! Azok a 2:07-es idők 200 vegyesen fantasztikusak voltak. Ezt is tudtátok, vagy benneteket is meglepett egy kicsit!

Nagyjából tudtuk, hiszen a szezon során szórta a 2:08-as időket, és ha egy úszó jó formában van, akkor 1 másodpercet simán le kell dobnia. Világcsúcsról nem beszéltünk, csak arról, hogy jó lenne 2:07 alatt úszni, de az ő fejében lehet, hogy megfordult.

200 gyors – Katinka azt mondta a vb előtt, ha elindul egy számban, azért teszi, mert éremesélyes, vagy valami más további célja van vele. Itt mi volt a cél?

Az lett volna a cél, hogy technikailag és iramban azt hozza, ami a 400 vegyeshez kell majd, de nem jött össze, valahogy nem állt össze, ahogy a 200 hát sem. Még nem beszéltük át, hogy miért, nem szűrtük le a tanulságokat, de mivel másnap majdnem 3 és fél másodperccel szárnyalta túl az idejét a váltóban, egyértelmű, hogy nem testi okai vannak, fejben dőlhetett el.

200 hát – Katinka nyilatkozta utólag, hogy a versenyszám előtt felmerült benne, esetleg vissza kellene lépni. Amikor megjelenik a kétely, mennyire tudtok egyeztetni, beszélgetni, hogy mi legyen a helyes megoldás?

Utána mondta csak, magának sem merte bevallani, de nem lett volna olyan opció, hogy erről beszélgetünk. Elhatároztuk, hogy amit eldöntöttünk áprilisban, azt végig csináljuk, mert mindenből lehet tanulni.

400 vegyes – itt kétely nem volt, fáradtság, akár lelki, ahogy ő fogalmazott, talán igen. Láttad, érezted? Ha igen, mivel segítettél túllendülni neki ezen?

Nem igazán kellett. A sokadik alkalom, hogy ezt így ússza, ezt gyakoroltuk be intenzíven, vakon leúszta volna. Elég volt a gyakoroltakra hivatkozni, hogy mire figyeljen, emlékezzen, mit gyakoroltunk. Ő pontosan tudja, mi kell az eredményhez.

A váltó, azon kívül, hogy ne legyen lyukas napja a vb-n, mennyire volt fontos Katinkának?

Fontos volt neki, szeret váltót úszni. A váltó mindig egy örömúszás. És jó volt az is, hogy vízbe ugrott reggel és este, a verseny ritmusában tudott maradni. Az, hogy váltóban gyorsabb volt, mint egyéniben, igazán pozitív, és jelzi, hogy kiváló csapatember.

Egy mondatban említsük meg Joe-t (Jaouad Syoud), az Iron Swim Budapest másik vb-résztvevőjét, Katinka edzőpartnerét. Hogy értékeled az ő szereplését?

200 vegyesen szép egyéni és algériai csúcsot úszott, 400 vegyesen pont az említett rutin hiányzott. De láttuk, hogy nála sokkal rutinosabb versenyzők is belefutottak ebbe, elég csak a magyar csapatot említeni. Őrült kemény ám nyolc napig fenntartani a feszültséget. Együtt vagy a csapattal, átélsz hullámvölgyeket, és csak vársz, hogy az utolsó nap reggelén te is a vízbe ugorhass. Joe-nak nem volt meg ehhez a rutinja, túl keményen, túl harcosan kezdett 400-on, nem bírta a végét.

Mint edzőpartner, neki van még bármilyen szerepe egy ilyen nagy versenyen?

Edzőpartnerként már nem, mint barát annál inkább. A lénye, a pozitív személyisége fontos a csapat számára.

Sokszor emlegetted már azt a kifejezést, hogy „life balance”, hogy mennyire fontos számodra a kiegyensúlyozott élet, hogy ne csak az uszoda létezzen, hanem kultúra, színház, barátok, kulináris élvezetek is. Kvangdzsuban volt-e lehetőséged hasonló életmódot folytatni?

Nagyon spártai volt az egész itt töltött idő, legalábbis ebből a szempontból. Elmentem futni, biciklizni, de ennyi. Olyan volt, mint egy kenutúra a Tiszán.

Egy ilyen, nyugodtan mondhatjuk, sikeres világbajnoki megálló után, mennyire más Tokióba utazni, mint volt tavaly, amikor először mentetek együtt a Világkupa-versenyre? Többször bevillan majd az olimpia?

Az biztos, hogy nagyon fogunk figyelni. Az eredmények nem lesznek annyira fontosak, de most nagypályán rendezik a VK-t, és ez jó. Tavaly október környékén jártunk itt, most pont abban az időpontban leszünk, amikor az olimpiát rendezik majd jövőre. Megnézzük, milyen a klíma, milyenek a körülmények. Természetesen nem lesz olimpiai hangulat, de azért sok hasznos tapasztalatot le fogunk vonni jövő nyárra!