A pécsi egyetemen végzett testnevelő-edzőként, de már korábban megvolt az úszásoktatási képesítése. Kilenc évig igazolt úszó volt Kőbányán. Számára az úszás egy olyan közeget jelent, ahol elfelejtheti a rohanó élet fáradalmait és kikapcsolódhat, és ha szükséges, kemény edzésekkel vezetheti le a felgyülemlett feszültséget. Két éve foglalkozik gyermekek úszásoktatásával.

„Türelmes és segítőkész oktatónak tartom magam. Fiatalos, lendületes, mindemellett komoly gondolkodású vagyok. A kihívásokat, az esetlegesen felmerülő problémákat szeretem több szempontból is megközelíteni és megoldani.”

A szülei vezetik a tatabányai úszóegyesületet, anyukája 25 éve oktat, apukája edző. Az uszodában nőtt fel, ott volt az órákon, nyári táborokon, majd versenyzőnek állt. Elmondása szerint azonban inkább szorgalmas, mintsem tehetséges úszó volt. Az érettségi előtt úgy döntött, a tanulást választja. A Testnevelési Egyetemen járt testnevelő-edzői szakra, majd a mentora fél év után felajánlotta, hogy tanítson a TF úszóiskolájában. Három éve része az életének az úszásoktatás. Nagy élményt nyújt számára, hogy gyerekekkel foglalkozhat, az őszinteségük lenyűgözi. Úgy érzi, könnyen megtalálja velük a hangot, hisz ő maga is játékos természet, és emiatt hamar rátalál arra a pontra, ahonnan aztán el tud indulni a közös munkában, ahonnan lehet építkezni.

„Igyekszem arra tanítani a gyerekeket, hogy akkor is csinálják meg a munkát, amikor nem látja őket senki, hogy belülről jöjjön a motiváció. Ha majd sikeresek lesznek, és felállnak a dobogóra, akkor mindenki őket fogja nézni.”

Másféléves korában ismerkedett meg az úszással, először rekreációs jelleggel, majd idővel versenyúszóként folytatta. 15 évig versenyzett parasportolóként, de utána is hiányzott neki a közeg. Az úszás olyannyira a mindennapjai részévé vált, hogy végül átállt a medence másik oldalára, és oktató lett belőle. A legelején mentorától, Málnai Pista bácsitól tanulta az alapokat, majd a Testnevelési Egyetemen úszóedzői szakképesítést szerzett. Tíz éve tanít gyerekeket és felnőtteket, eleinte csak épeket, majd 2013-tól a Suhanj! Alapítvány úszóoktatójaként végtaghiányos, autista és mozgássérült gyerekeket is. Az oktatás számára egy hitvallás, elmondhatja, hogy a munkája a hobbija, őszinte hittel és odaadással igyekszik megismertetni tanítványait az úszás rejtelmeivel.

„Fontosnak tartom a bizalom kiépítését, szeretnék az úszás és a mozgás által mosolyt csalni a tanítványok arcára, hogy ne kényszernek éljék meg az úszásórákat, hanem kikapcsolódás, élmény legyen számukra.”