Aquatlon világbajnokságon járt Kropkó Márti, az Iron Swim Budapest 16 éves úszója, és a juniorok közt bronzérmet nyert a spanyolországi Pontevedrában megrendezett eseményen, ahol a verseny 1 km nyíltvízi úszásból és 5 km futásból állt.
„Ez az első vb-m, eddig csak Európa-bajnokságon voltam egyszer, az ifik között serdülőként. Most pedig a juniorok között versenyeztem ifiként – mesélte Márti. – Óriási megtiszteltetés volt ott lenni, az egészet átélni, hogy világbajnoki dobogón állhattam. Akkora élmény volt, mintha egy óráig álltam volna ott, pedig csak három percig tartott. Kicsit szomorú voltam ugyan, hogy nem nekem szólt a himnusz, nem a magyar himnuszt játszották, de talán majd legközelebb.”
Persze nem ment minden olyan simán, ahogy azt előzetesen elképzelte.
„Én voltam a legfiatalabb, ezért a legeslegutolsó rajtszámot kaptam, a 122-est, így utolsóként választhattam rajthelyet. Természetesen a legrosszabb jutott nekem. Az úszás első 500 méterén mindenkin át kellett magam verekedni, hogy előrébb tudjak jutni. A táv második felében már a saját tempómat tudtam úszni, és harmadikként jöttem ki a vízből. Két felnőtt nő volt előttem, akik már Világkupákon is szerepeltek. Óriási öröm volt, hogy tartani tudtam velük a lépést, ezt mindenképpen az Ironnak köszönhetem.”
A 14 fokos vízben történt úszás után jött a futás 28 fokos melegben.
„A futás első felében émelyegtem rendesen, a második felére tértem magamhoz. Végül harmadik ifiként sikerült célba érnem, amit óriási sikerként könyveltem el, hiszen a többiek majd három évvel idősebbek voltak nálam. Az, hogy ilyen kiemelkedően tudtam úszni, meglepett, nem nagyon számítottam rá, de örülök, mert így tovább tudok építkezni, a triatlonban ugyanis nagyon fontos, hogy valaki elől jöjjön ki a vízből.”
Úszók között triatlonista, triatlonisták között úszó, vallotta nemrég magáról Márti.
„A most elért sikeremben nagy szerepe van az Iron Swimnek is, még ha nem is úszásban értem el. Ebben a klubban külön figyelmet fordítanak az egyes úszók technikájára. Ha valakinek nem helyes a technikája, egy idő után nem fog tudni hova fejlődni. Azt is köszönöm, hogy tolerálják, hogy tiratlonozom, és esetleg nem minden edzésen tudok itt lenni, vagy netán kések. És nagy segítség volt, hogy megengedték, neoprénben ússzam edzésen.”
És hogy mit szűrt le, mit tanult ebből a versenyből?
„Megtanultam, hogy sohasem szabad feladni. Az úszás első 500 méterén volt egy pillanat, amikor éreztem, hogy kezd kifogyni az erőm, és még mindig csak a huszadik hely környékén voltam a nagy verekedés miatt. De tényleg csak egy pillanat volt, mert újra nekiduráltam magam, megpróbáltam még előrébb verekedni magam, és valahogy sikerült! Utána hatalmas boldogsággal töltött el, hogy nem adtam fel!”
