„Hátborzongató volt, természetesen pozitív értelemben – kezdte mondandóját Petrov Árpád a budapesti Világkupára visszapillantva – folyamatos libabőr-érzés kísért.” Az Iron Swim vezetőedzője először szerepelt hazai közönség előtt Katinkával, így sok szempontból is különleges helyzetben volt az első hazai rendezésű Világkupa eseményen.
„A hangulatot a tavalyi világbajnoksághoz hasonlítanám, csak most személyes érintettség is volt – folytatta. – Éreztem az emberek szeretetét, jó volt látni, hogy mindenki szurkol a versenyzőmnek. Saját csapatunkon belül is a gyerekek, szülők, oktatók, a többi edző, mindenki szorított nekünk, olyan volt, mint egy nagy család. A tágabb szakmai körben is ezt éreztem, a külföldiek nagyon elismerően nyilatkoztak, ők nyíltabban felvállalják, hogy csak így tovább, a hazaiaknak sokkal nagyobb elvárásaik vannak az edző és a versenyző felé is, nekik több kell ahhoz, hogy örömujjongásban törjenek ki. Sós Csaba például elismerően nyilatkozott, de a többieknél nem várom el, hogy gratuláljanak, hiszen a klubok között is van egyfajta rivalizálás. Minél jobb eredményeket érünk el mi, annál élesebb lesz ez a versengés. Egy-két emberrel tudok szakmázni, beszélgettünk arról, hogy fejlődik a nemzetközi mezőny, milyen a Vk-ritmus, előfordult, hogy 5-6 edzővel néztük a versenyeket, együtt kiabáltunk, szurkoltunk a sajátjainknak. Persze tudom, hogy esetleg akadhat aki irigykedik, de az értelemszerűen nem fogja ezt kimutatni.”
Az Iron Swim versenyzői egyértelműen pozitívan szerepeltek a budapesti Világkupán. A fiatalok minden számban egyéni csúcsot úsztak, az elitcsoport tagjai döntőket úsztak, Katinka pedig négy arany- és 3 bronzérmet nyert.
„Egy kis elismerést kaptam én is az elmúlt nyolc hét munkájáért – mondta Árpád –, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mi 100 hetes programban gondolkozunk, minden más csak egy állomás. Visszaigazolást kaptunk, hogy jó úton járunk, de természetesen láttuk azt is, hol és min lehet még javítani. Azt gondolom, Katinka szombaton és vasárnap igazán nagyot lépett előre. A 200 vegyesen nagyon komoly idők voltak, őt kivéve nemigen úszott ilyet korábban senki a világon, 200 háton pedig egy mini vb jött össze.”
Vajon a budapesti Világkupa milyen tanulságokkal tudott szolgálni Petrov Árpádnak a Katinkával közös munkára nézve?
„A legnagyobb tanulság az volt, hogy a zavaró tényezőkre azonnal reagálni kell – kezdte az edző. – Nagyon fontos volt számunkra, hogy sem a Hosszú, sem én ne aprózzuk el a figyelmünket, ne legyen az egészből egy középszerű heherészés csak azért, mert itthon rendezték az esemény. Profi versenyző, profi módon szeretnénk dolgozni. Ragaszkodni kell a rutinhoz, a feladatra kell koncentrálni. Nem volt egyszerű, hiszen a glasgow-i Eb-nél lényegesen nagyobb volt az érdeklődés akár a szakemberek, akár a szurkolók vagy a média részéről. Úgy érzem, sikerült megvalósítanunk az elképzeléseinket, mert amint fellépett valami, rögtön tudtunk reagálni. Szuper teszt volt! Az is egyértelműen látszott, hogy ő az egyedüli versenyző, aki a reggeli futamokba is beleáll, ki tudja magát hajtani, folyamatosan képes a nagy célokra koncentrálni, és hosszú távon is alárendeli magát a munkának, a reggeli kényelmeskedés helyett maximális teljesítményre kényszeríti a testét. Az eddigi világkupa-állomásokhoz képest most sokkal tudatosabbá vált az ún. edzés-versenyzésünk. Összességében elmondhatom, kiválóan sikerült a budapesti Világkupa, ám a java még hátravan.”