Ők mennek a márciusi Országos Bajnokságra – 7. rész
Úszó pályafutása a szokásos módon indult és jól ismert utat járt be. „Ötévesen kezdtem Békéscsabán, ott úsztam tíz éven keresztül. Anyáék levittek, hogy tanuljak meg úszni, majd mondták nekünk, hogy érdemes lenne továbblépni, jöttek a versenyek, először kisebbek vidéken, majd nagyobbak országos szinten. Nagyon megszerettem, mert egy rendszert adott az életemnek, mindig megvolt, hogy mikor mit kell csinálnom. A bátyámmal együtt kezdtük, együtt folytattuk, és együtt maradtunk az úszásban. Nagyon szerettük a vizet, nyaralni is mindig tengerpartra mentünk, soha nem lehetett minket kiszedni a vízből.”
Mellúszóként is az Iron Swimben találta meg azt a motivációt, amit már régóta keresett. „Az előző klubomban nem jöttek úgy az eredmények, ahogy szerettem volna. Valami újra vágytam, amitől tudok fejlődni. Katinkát láttam, róla tudtam, hogy mennyit dolgozik és milyen sokat fejlődik még ennyi idősen is, úgy gondoltam, akkor én miért ne tudnék. Nagy dolog Katinka mellett edzni, látni mindennap, hogy ő mit csinál, hogy készül. Óriási sok motivációt jelent ide lejárni.”
És épp azért, mert mellúszó, talán ő is tud némi motivációt jelenteni Katinka számára. „Keddenként együtt szoktunk melledzést tartani délután, ott azért jókat csatázunk. Azon az egy edzésen szerintem én is sokat jelentek neki, vagy legalábbis remélem.”
Jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanul, de az úszás nagyon komoly szerepet tölt be az életében, a terveiben, az Ob-ra is határozott céllal megy. „Mindenképpen éremmel szeretnék hazajönni, de legfőképpen egyéni csúccsal. Jó lenne már két-három év után újra egyéni csúcsot úszni. Fő számomban, 200 mellen szeretnék bizonyítani, és célom még, hogy idén kijussak az Universiadéra. Ami pedig a hosszú távú terveket illeti, jövőre olimpia, ott lebeg a szemem előtt, szeretnék ott lenni. És szeretnék én lenni az új Kovács Ági!”
