Ők mennek a márciusi Országos Bajnokságra – 9. rész
Tíz éven át úszott. A focitól azért pártolt át az úszáshoz még nyolcéves korában, mert nyáron túl meleg volt. Meg persze azonnal meglátták benne a tehetséget. Tavaly nyáron úgy tűnt, végleg abbahagyja az úszást, és más értelmet keres az életének. Most mégis itt van, igaz, most is sajátos utat választott.
Mi hozott vissza?
„A versenyzés hiányzott nagyon. Edzés nélkül még megvoltam, de a versenyzés, a versenyhangulat, hogy próbáljuk magunkból kihozni a maximumot, az nagyon hiányzott.”
Újra úszol, de hogy került képbe a K1?
„Már régóta szemeztem ezzel az egésszel, a küzdés iránti érdeklődés mindig bennem volt. Jó, az úszásban is számít, hogy ki mennyire tud küzdeni, de az igazi küzdelem mégis csak az, amikor szemtől-szemben állsz valakivel. Ott eldől, hogy ki a jobb.
Hogy fér meg egymás mellett a kettő, egyáltalán megfér?
„Abszolút lehet a kettőt együtt csinálni, már január óta járok ezekre az edzésekre, és csak az előnyét érzem mind mentálisan, mind fizikailag. Izomlázam nem is volt, mert szinte ugyanazokat az izomcsoportokat használom, mint az úszásnál. Mentálisan pedig azért jó, mert ott kijönnek olyan dolgok is, amik esetleg egy monoton sportágban nem. Én már nagyon régóta keresem, hogyan és mivel lehetne végre kihozni magamból azt a bizonyos pluszt, ami kell a sporthoz. Most úgy érzem, megtaláltam. És szeretném az úszásban is hasznosítani. Ott voltam mindig az élvonalban, hisz Milák Kristóf mögött rendre második voltam a korosztályos Ob-kon, de valahogy soha nem jutottam fel a csúcsra.”
Talán most?
„Majd eldől az országos bajnokságon. Nem akarok előre elkiabálni semmit, meglátjuk.”
