Edzőinkről, Híreink

„A kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik elég keményen”

Lazar Zlatic, az Iron Swim edzője beszél a klubról, Szerbiáról, a kezdetekről és a tervekről.

  • Honnan jött az úszás? Szerbiában a foci mellett mindenki a vízilabdát vagy a kosárlabdát választja…

Szerbiában az úszás valóban nincs az első nyolcban a sportokat tekintve, de mivel beteges gyerek voltam, többször is tüdőgyulladást kaptam, a szüleim úgy gondolták, jót tehet nekem, ezért ötévesen elvittek úszni. Aztán egyre jobban ment, és egyszerűen beleszerettem.

  • Mi fogott meg benne?

Valljuk be, maga az úszás nem tartozik a legizgalmasabb sportágak közé, unalmas dolog fel-leúszni a medencében, miközben egy vonalat látsz, vagy ha háton úszol a mennyezetet. Én mégis szerettem. Nagyon tetszett az, amit az úszás adhat az egyénnek, a sportág folyamata. Tisztában kell lenned vele, mit és hogyan csinálsz, gondolkodásra késztet. Rájöttem, hogy ebben a sportban csak az érhet el sikereket, aki igazán átadja magát és szereti az úszást. Gondoljunk csak bele, a világ legjobbjai általában imádnak úszni, a legjobb példa erre Katinka. Tetszik az úszásban az is, hogy mentálisan erőssé teszi az embert, hogy általa képes vagy a saját határaidat feszegetni. Most úgy érzem, addig fogok úszni, amíg nyugdíjba nem megyek, sőt, még utána is.

  • Mikor jött el az a pillanat, amikor ráeszméltél ezekre az előnyökre, amiket az úszás nyújt neked. Nem hiszem, hogy 5 évesen már érezted, de jó, hogy mentálisan erőssé tesz?

Valóban, ez csak később történt meg. Úgy 13-14 éves koromban. Akkor már tudtam, én ezzel szeretnék foglalkozni. Elhatároztam, hogy úszom és tanulok, mert szeretnék kimenni az Egyesült Államokba egyetemre. Az én akkori klubom amolyan szlovén módszerrel dolgozott, a karmunka és a húzás volt a lényeg, csak úsztunk-úsztunk, a mennyiségre fektették a hangsúlyt. A részletekre, a fordulókra, a víz alatti technikára mind magamtól kellett rájönnöm, ezért akkoriban, 13-14 évesen kezdtem el videókat nézni az úszásról. Ráébredtem, hogy amit akkor csináltunk, az nem volt elég. Én voltam például az első úszó a klubban, aki megtanulta azt a hátról mellre fordulót, amit Michael Phelps és Ryan Lochte csinált, és aztán az edzőnk arra kért, hogy én mutassam meg a többieknek. Mindezt a videókból tanultam meg, volt vagy 300 úszóvideó a laptopomon, amiken amerikai és ausztrál edzők magyarázzák el, mit és hogyan kell csinálni. 15 éves koromban aztán bekerültem a válogatottba, és azóta rendszeresen szerepelek nemzetközi versenyeken.

  • Ha ilyen komoly terveid vannak még az úszásban, akkor honnan jött az edzősködés?

Amikor befejeztem a középiskolát, azt terveztem, hogy kimegyek az Egyesült Államokba tanulni, de lecsúsztam a határidőről, csak 80%-os ösztöndíjat kaptam volna, a szüleim pedig nem tudták kifizetni a maradék 9,5 ezer dollárt. Christopher Tidy, az egyik legjobb szerb úszó mestere meglátott egy nyári táborban, és megkérdezte, nincs-e kedvem kimenni Dubaiba úszni és oktatóként dolgozni. Több mint három évig voltam ott, szépen lépkedtem előre, eljutottam az edzőségig. Kemény időszak volt, de rengeteget tanultam, ott ébredtem rá egy csomó dologra az úszással kapcsolatban, hogy mit miért csinálunk. Nagyon jól ment az edzősködés, soha egy panasz nem érkezett rám, és amikor eljöttem, Chris megnyugtatott, ha bármikor szeretnék visszamenni, tárt karokkal várnak.

  • Versenyúszó is vagy, mellette edzőként dolgozol már hosszú ideje. Hogy tudod összeegyeztetni a kettőt?

Nincsenek problémáim. Az edzősködés számomra nem megterhelő feladat, hiszen imádom. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, látni, ahogy fejlődnek, hihetetlen energiákat tudnak adni nekem. Persze tudom, hogy egy profi úszónak csak az úszással kell foglalkoznia ahhoz, hogy valódi eredményeket érjen el.

  • Akkor ez azt jelenti, hogy feladtad a céljaidat, mint versenyúszó?

Nem. Azt gondolom, így is lehet. Nem szabad folyton csak úszni és úszni, kell, hogy legyen valami más is az életedben, amikor kikapcsolsz, másra gondolsz, mással foglalatoskodsz. Nekem ilyen az edzősködés. Ott a gyerekekre összpontosítok, nem foglalkozom a saját úszásommal, amikor viszont nekem van edzésem, magamra koncentrálok, és nem gondolok a gyerekekre. Jó agyi gyakorlat ez, hogy az ember egyszerre csak egy dologra próbáljon meg összpontosítani.

  • Ezek szerint mégis vannak céljaid a versenysportban, mik azok?

Szeretnék kijutni a 2020-as olimpiára. Elhatároztam, hogy ha sikerül kiharcolnom az olimpiai részvételt, esetleg bejutok az elődöntőbe, akkor folytatom az úszást. Ha nem jutok elődöntőbe, akkor viszont az olimpia után inkább a tanulásra, csak az edzősködésre fogok koncentrálni, szeretném továbbképezni magam, hogy minél jobb edző legyek.

  • Mit gondolsz az Iron Swimről, ahol jelen van Katinka amerikai céltudatossága, Árpi svájci precizitása, a magyar mentalitás, hogy jön ehhez a szerb gondolkodásmód? Mit tudsz Te hozzátenni ehhez a keverékhez?

Bennem is bőven van a nyugati mentalitásból, Dubaiban sokat tanultam a britek gondolkodásmódjáról, nagyon odafigyelek arra, amit csinálok. Mivel Szerbiában nőttem fel, jól ismerem a keleti iskolát is, a szlovént, a magyart, és azt gondolom, ha ezt a két vonalat összehozzuk, akkor a legjobb kombinációt kapjuk. Mert szükség van a mennyiségre, de a minőségre is. Az Iron Swimben nagyon jól ötvöződik ez a kétféle gondolkodás. Ami engem illet, én eléggé vadóc vagyok, szeretem a mókát, de ha munka van, akkor kizárólag arra koncentrálok, és ezt a gyerekekkel is próbálom megértetni. Úgy érzem, ezt egyre inkább tiszteletben is tartják.

  • Hogy jössz ki a gyerekekkel?

Azt hiszem, remekül. Kedvelem őket, és ők is engem. Szerintem tetszik nekik az is, hogy még úszom, és láthatnak úszni, meg tudom nekik mutatni a vízben is, hogy mit kell csinálni. Hallgatnak rám, figyelnek rám, igyekszem profi hozzáállást mutatni, fegyelmezetten oktatok és törekszem arra is, hogy beleszeressenek az úszásba.

  • Egy ilyen típusú edzőnél, mint Te vagy, nem próbálkoznak be a gyerekek, nem akarnak folyton viccelődni munka helyett?

Dehogynem! Folyton viccelődnek, de hát tinédzserek! Hagyni kell őket egy kicsit, ám ha munka van, akkor muszáj arra koncentrálni, és ezt kezdik érteni. Tudok én nagyon szigorú is lenni, de szívesen megyek le az ő szintjükre, leszek újra gyerek, hogy együtt mókázzunk. Édesanyám óvodában dolgozik, azt hiszem, tőle örököltem ezt a fajta képességemet. Nagyon szeret gyerekekkel foglalkozni, ahogy én is. Mókázunk, tréfálkozunk, de ha kell, komoly is tudok lenni.

  • És mi a helyzet a nyelvvel? Érzed a hátrányát, hogy angolul kommunikálsz velük?

Egy kicsit igen, de próbálom elsajátítani a szükséges szavakat, amik fontosak egy edzésen, a számokat, távokat, úszásnemeket. Ám ahhoz, hogy komolyabban elbeszélgessek velük, természetesen szükségem van a közös nyelvre, ezért gőzerővel tanulok magyarul. Azt hiszem, ez a vegyes nyelv jó mindenkinek, nekik és nekem is, mindenki csak tanul vele.

  • Mit szeretsz a legjobban Magyarországon?

A gulyást! Van egy remek étterem, ahova gyakran járok gulyást enni. Egyébként is szeretem Budapestet, hasonlít Belgrádhoz, bár a központja sokkal nagyobb, tisztább és szebb. Szeretek sétálni, biciklizni, szerencsére ez nem Dubai, ahol 47 fokban ki sem megy az ember az utcára.

  • Mit csinálsz, ha nem úszol vagy edzősködsz?

Elsősorban pihenek. Gyakran kerékpározom, vagy ha találok partnereket, kosárlabdázom. Sok időm nincs. Két dolgot tudunk mi, szerbek, kosarazni és vízilabdázni, ha ezt a kettőt nem tudod, nem is vagy igazi szerb. Persze a kosárlabda és a vízilabda csak hobbi számomra, kell a lelkemnek.

  • Mit gondolsz, az Iron Swimben vannak tehetséges gyerekek?

Nagyon sok. De vigyázni kell ezzel a tehetség dologgal, mert azt gondolom, a kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik elég keményen. Az úszás egy maraton. Rengeteget lehet és kell is tanulni, fontos a türelem, nem szabad elsietni semmit. 12-13 évesen nem lesz senkiből Michael Phelps vagy Hosszú Katinka.

  • Ezt megértik a gyerekek 10-11 évesen?

Akkor még nem, de 13-14 évesen már igen. Az egyik csoportom már ez a korosztály, és náluk egyértelműen látom.

  • Mit szeretnél az úszáson kívül megtanítani a gyerekeknek?

Hogy legyenek jobbak, hogy élvezzék az életet. Hogy szervezzék jobban az életüket. Édesapám mondta mindig, hogy a szervezettség, a rend egyenlő a fél élettel. Szeretném megtanítani nekik, hogy higgyenek magukban, az úszásban, az iskolában, bármiben. Ha hiszel magadban, már félig elérted a célodat.