Hírek

Sikeres verseny és izgalmas kaland – Svájc Iron-szemmel

A múlt hétvégén Svájcban járt az Iron Swim Budapest utánpótláscsapata az 5. Nemzetközi Rheinfallmeeting elnevezésű versenyen. Arról már beszámoltunk, hogy milyen szépen szerepelt a csapat, sok-sok éremmel térhettek haza a fiatalok, ezúttal arra is kíváncsiak voltunk, vajon milyen élményekkel gazdagodtak fiatal úszóink a schaffhauseni túrán.

Élmények és tanulságok

„Gyönyörű helyen voltunk, és a vendéglátóink mindenben segítettek minket – mesélte Biró Lili. – Jó hangulatú volt a verseny is, sokkal lazább, mint egy Ob, de ennek is volt tanulsága. A külföldi versenyek azért jók, mert nem ismerjük az ellenfeleket, ami egy újabb kihívás. Csak magunkra vagyunk utalva, sokkal jobban koncentrálunk a saját versenyünkre, hiszen nem tudjuk, mire számíthatunk az ellenféltől.”

„Nagyon izgalmas volt Svájc, és az idő is szép volt – kezdte az élmények ecsetelését Bóna Benedek. – Jó volt a csapattal együtt elutazni. A verseny is jól sikerült, szép helyezéseket értünk el. A legnagyobb élmény az volt, hogy egyáltalán kimehettem és versenyezhettem. Hogy mit tanultam? Azt, hogy hátat nehéz úszni nyitott medencében. A nap szinte megvakított.”

 „Talán a városnézés volt a legnagyobb élmény – mondta Krstulovic Vladimir. – Nagyon szép volt az egész város, főleg a vízesés. Jó tapasztalat egy külföldi verseny. Egészen sok számot úsztam rövid időn belül, megtanultunk jól versenyezni nehezített keretek között.”

 

„A legbüszkébb a 800 gyorsra vagyok, de összességében is nagyon jó volt minden – mosolygott Juhász-Dóra Richárd. – Svájc gyönyörű. A versenyen mindenki jól teljesített, és sok érmet tudtunk hazahozni. Azt azonban megtanultuk, hogy kinti medencében sokkal nehezebb úszni, mint bent. Jobban fúj a szél és a nap is a szemedbe süt.

„Természetileg gyönyörű helyen voltunk, Svájc 90 százalékban zöld, ami nagyon meghatározta a helyet és ránk is komoly hatással volt – magyarázta Gerebics Sándor. – A versenyen minden svájci precizitással elő volt készítve, a szervezésre egy szavunk sem lehetett. Sok számban indultunk, ilyenkor nagyon precízen kell figyelni arra, hogy mennyit pihen az ember, mit eszik, hogy töltődik fel. A felelősségtudat és az önállóság szempontjából nagyon jó egy ilyen túra.”

És a szórakoztató faktor

„A csapat szempontjából is sokat adott ez a túra, összekovácsolt minket, mindenki megismerte a másikat. Remekül elvoltunk” – mondta Vlada.

„Hogy mi volt a legjobb? A gyönyörű lányok!” – vágta rá Beni.

„A legviccesebb az volt, amikor hazafele a vonaton véletlenül odaszóltam egy németnek, de kiderült, hogy magyar volt. Elég kínos volt, de jót nevettünk!” – mesélte Ricsi.

„Végig sokat nevettünk – kezdte Sanyi. – Volt egy csillagszóró futam, az 50 pillangó, ami felett valahogy elsiklottunk. Én voltam egyedül érdekelt a fiúk közül, leúsztam az első futamot, azt hittem, az a döntő. Második lettem, kijöttem a vízből, eufórikus hangulatban voltam, hogy milyen jól sikerült. Aztán látom, hogy állnak fel a rajtkőre ugyanazok a srácok. Én meg ott örömködtem a csapattal, amikor mondják, hogy menjek vissza, mert még van három futam. Teljes káoszban voltam. Nem értettem semmit. Már le is vettem a sapkámat és a szemüvegemet. Elkezdtek sípolni a versenybírók, hogy álljunk fel a rajtkőre, én meg ott rohanok sapka és szemüveg nélkül köpenyben, hogy várjatok, jövök, de közben hullafáradt voltam. A versenybíró vagy nem látott, vagy nem akart látni, de nem várt meg. Megpróbáltam gyorsan felvenni a sapkám, de már mondták, hogy elkészülni, a sapkám meg nem jött fel, ledobtam, felugrottam a rajtkőre úgy, ahogy voltam, és egyből ugrottam a vízbe. Sajnos nem jutottam tovább, bár nem volt messze, de az első futamban kiúsztam magam. A többiek jól szórakoztak, biztos mulatságos, komikus jelenet lehetett.”

És hogy miként bírt a nyolc fiúval a kisebbségben lévő kétfős lánytársaság?

„Jól, kifejezetten jól!” – kacagott Lili.