Híreink

Akinek az úszás a reggeli kávé – masters csoport az Iron Swimben

Még fel sem eszmélt a szeptemberi Eb-siker után, 4 aranyat, 2 ezüstöt és 1 bronzot hozott haza a szlovéniai Masters Úszó Európa-bajnokságról, máris készül a következő megmérettetésekre. Egyetlen edzést sem hagy ki, minden reggel hatkor az uszodában kezd, mert így frissen, energikusan indul a napja, de ő ennél sokkal többre vágyik. Felföldi Viktória az Iron Swim masters szakosztályát erősíti – nem csak eredményeivel, de elszánt és motiváló személyiségével is.

„Óriási élmény volt az Európa-bajnokság – meséli a reggeli edzés után Viki. – Most jöttem rá, mit jelent az, ha nem csak hobbinak tekintem ezt az egészet, hanem rendesen fel is készülök egy ilyen versenyre. Az Eb-re már tudatosan készültem. Azért kezdtem el a rendszeres edzéseket a Duna Arénában, mert kihirdették, hogy edzői segítséggel végezhetjük a felkészülést. Már a legelején megbeszéltük az edzővel, Végvári Dáviddal, hogy mi a célom, hogy 2018-ban Európa-bajnok akarok lenni, de minimum dobogóra szeretnék állni.”

Közel 3 ezren vettek részt a szlovéniai eseményen, amelyet sokan egy jópofa dzsemboriként élnek meg, örülnek, hogy mozognak, kikapcsolódnak, családosan utaznak, és jól érzik magukat. Vikiben egészen másféle motivációk bujkálnak:

„Egyesek kikapcsolódni jönnek, és nem érdekli őket az eredmény, egyszerűen csak szeretik csinálni. Nekem azonban mást jelent ez az egész masters-szintű sportolás. Világéletemben eredménycentrikus voltam, a sportban és az életben egyaránt, még akkor is, ha egy sajnálatos sérülés miatt végül nem a profi sportkarriert választottam.”

„Szerintem inkább maximalista – szól bele a beszélgetésbe Végvári Dávid, az Iron Swim edzője, aki a masters csoport edzéseit is irányítja. – Viki példaértékű, 100%-osan itt van az edzéseken. Ez még a profi sportolóknál is ritka. Persze előfordul, hogy látom rajta a fáradtságot, esetleg valami fájdalma van, és akkor változtatunk egy keveset az eredeti edzésterven, de az biztos, hogy ő nem az a típus, aki ilyesmi miatt akár egy edzést is kihagyna.”

„Nagyon sokat jelent nekem Dávid segítsége – folytatja Viki. –  Tavaly a világbajnokságra teljesen egyedül készültem fel a közönség között úszva. Egy edző tematikusan készít fel, tudja, mikor mit kell tenni ahhoz, hogy a sportoló az adott eseményre csúcsformába kerüljön, még akkor is, ha „csak” egy masters-versenyről van szó. Nálam is meglátszott a változás, főleg az időeredményeimen. Rengeteget fejlődtem.”

„200 pillangón 6,5 mp-et, 800 gyorson 19 mp-et javított egy év alatt, de még a sprintszámokban is jócskán előrelépett önmagához képest, pedig nem sprinter beállítottságú úszó” – ecseteli a fejlődést Dávid, az edző.

„Az edző személye azért is fontos – veszi át a szót Viki –, mert ő az, aki fejben helyre tudja rakni az embert. Olyan tanácsokkal lát el, amelyek megnyugtatnak, vagy éppen feltüzelnek, hogy szedjem szét a medencét, hogy felül tudjak kerekedni önmagamon. Ezen a téren, úgy érzem, még mindig van mit fejlődnöm. Katinka is nagyon motiválóan hat rám, hozzám is inkább a gyilkos számok álnak közelebb, és az ő példáján jól látni, milyen kemény lehet az ember, ha igazán akarja a sikert.”

Viki többféle sportot is kipróbált, de a szíve mindig visszahúzta az úszáshoz:

„Gyerekként versenyúszó voltam, majd 15 évesen abbahagytam. Utána kézilabdáztam, de túl laza volt a vállam, az egyetemen eveztem, és 21 évesen két és fél évre visszamentem versenyszerűen úszni. Az edző úgy gondolta, eleinte csak váltóban indulok majd, de aztán kiderült, hogy jobban mennek az edzések, mint várható volt, és a versenyeken is eredményesen tudtam szerepelni egy év készülés után, amit a többszörös vidék országos bajnoki cím és a felnőtt OB 3. hely is igazolt. Majd elmentem dolgozni, oktattam spinninget, egyszerre mindig két-három munkahelyem volt, és nagyon megörültem, amikor végre találtam egy olyan helyet, ahol az úszóedzésekre is jutott időm. Sokan azt mondják, hogy az úszás antiszociális sport, pedig bizonyos szinten nagyon is közösségi. Elfogadom, hogy a vízben nem lehet beszélgetni edzés közben, mint például a kerékpározásnál, de mégis együtt van a csapat.”

„Nálunk mindenkinek más a célja – veszi át a szót Dávid –, van, aki versenyezni szeretne, esetleg más sportághoz van szüksége az úszásra. Vannak olyanok is, akik nemrég tanultak meg úszni, bárki elkezdheti, az úszás egészségügyi szempontból mindenkinek hasznos, a szív- és érrendszeri betegséggel küzdőknek különösen. A célok és a motivációk alapján természetesen differenciálunk edzésen, de a legfontosabb, hogy egymás mellett úszva mindenki tiszteli és becsüli a másik céljait, befektetett munkáját.”

„Ez egy életforma – erősíti meg Viki az elhangzottakat. – A családom, a barátaim és az ismerőseim tudják, hogy milyen sokat jelent számomra az úszás, hogy nem csak az edzések vannak, de nagyjából havonta elutazom egy-egy versenyre. A vízi sportok prevenciós hatása nagyon fontos, úgy érzem, nem népszerűsítik eléggé. Az emberek olyan nehézkesen jönnek le az uszodába, jaj, vizes leszek, ott a hajszáritás, macerásnak gondolják, és nem azt látják, hogy ha beleugrom a medencébe, akkor mennyire jó nekem. Tudom, a futás könnyebben elérhető, hamarabb letudható. Az úszás azonban minden sporthoz jó alapot nyújt, még a kerékpárosoknál is vannak olyanok, akik úszóként kezdték, mert remek állóképességet ad. Én például nem kávézom, nem iszom energiaitalt, a reggeli úszással felfrissülök, ez adja meg a napindító energiát. Nekem a víz a lételemem, ott érzem igazán otthon magam.”

Back to list