Hírek

Aloha Spirit, avagy Petrov Árpád Hawaiiról és az előttük álló kihívásokról

Bár Katinka és Árpád már féléve megkezdték a közös munkát, a hawaii túra volt az első közös edzőtáboruk. A bő kéthetes felkészülésen az Iron Swim elitcsapatának további két tagja, Dudás Dániel és Földházi Dávid is részt vett. Az elvégzett munkáról no és természetesen a hawaii élményekről kérdeztük Petrov Árpád vezetőedzőt.

  • Miben volt más ez a két hét, mint az elmúlt félév?

„Profi sportolókról beszélünk, akiknek nincs más dolguk, mint az úszás, ezért ritmusában, összetételében egy edzőtábor nem nagyon különbözik a mindennapoktól. Maga a tartalom ugyanaz, a forma persze teljesen más. Egy ilyen melegégövi edzőtábornak az is a lényege, hogy energiát tankoljunk bármi módon, kitörjünk a mindennapi rutinból, kikerüljünk a mókuskerékből. Hawaiion Katinka normális emberként tud mászkálni az utcán, ezt Budapesten azért nem teheti meg. Erre is nagyon jó volt ez az út! A munka az időszaknak megfelelő volt, a következő hetekben biztosan nem leszünk nagyon frissek, de nem is ez a cél.”

 

  • Miért fontos egy melegégövi edzőtábor?

„Télen nincs annyi vitamin, nem süt annyit a nap, az ember könnyebben kap el ilyen-olyan vírusokat, betegségeket. Persze panaszmentesen Hawaiion sem élte túl mindenki ezt a két hetet, de azáltal, hogy nem tartottunk pihenőt, meg tudtunk őrizni egy állapotot, és mivel korán lesz az idei Ob, ez mindannyiunk számára fontos volt. Nagyon jó, hogy nem álltunk meg a munkában, jó, ha megteheti az ember, kell a friss levegő, a napfény, szeretném ezt a szokást megtartani a jövőben is.”

  • Amúgy milyen Hawaii?

„Kevésbé feszült hely, mint Európa. Női energiái vannak, az Aloha-spirit járja be az egész szigetet, bár az őslakosok már nagyon kis százalékban vannak jelen. Rendkívül kedvesek az emberek, nincs kapkodás, mégsem érzed azt, hogy elodázzák a dolgokat. Észre sem veszed, és átragad rád az ottani élet ritmusa, türelmesebb leszel Te is. Hawaiion az óceán ritmusához igazodik az élet! Úgy vettem észre, hogy Katinka és a fiúk is élvezték ezt a lassabb ritmust, sok időt töltöttünk az óceánparton. Furcsa, misztikus dolog az a nagy víz, ha ránézel, már csak a méretéből adódóan sem tudsz kis léptékben gondolkozni, és ha megtapasztalod az erejét, akkor azt is megérted, mi vagy, vagy éppen mi nem.”

  • Milyen izgalmas kalandjaitok voltak?

„Úsztunk a delfinekkel, ami maga volt a csoda. Sokkal nyugodtabb állatok, mint hittem. A víz alatt egyébként nem lehet hallani a hangjukat. Hihetetlen élmény volt, amikor tőlem 30-40 centiméterre úszott el vagy húsz egy csapatban. A természetet maximálisan kihasználtuk, minden héten többször mentünk az óceánhoz. A helyi étkek iránt is nyitott volt a csapat. A szigeten sertést tenyésztenek, sok disznóhúst kínálnak, és rendkívül ízes a konyhájuk.

  • A hétvégén már újra verseny, ebből a szempontból hol tartotok?

„Bár most sorban jönnek a versenyek, február végéig még csak az edzésről, a terhelésről fog szólni minden. A lényeg, hogy Katka és a fiúk feszegessék a határaikat, szenvedjenek a nagyobb célért. Úsznak majd sprinteket, hogy lássuk a gyorsaságot, hosszabb távokat, hogy megnézzük az állóképességi mutatókat. Márciusban lesznek az érdekesebb versenyek, ott már látni fogjuk, hogy halad a felkészülés. Most még nem várok semmit, tudom, hogy az időátállás és az edzőtábor miatt fáradtabbak, tompábbak, inkább azt szeretném majd megnézni, hogyan tovább.”

  • Végezetül, csak egy mondatban, mi volt a legmeghatározóbb gondolat, amit hazahoztál Hawaiiról?

„Az Aloha-szellem, ami kimondatlanul is ott volt veled végig. Vedd fel a ritmusunkat és gyere vissza! Mennék is!”